Kenyér

Egy újabb nem indiai recept következik.
Talán nem bántok meg senkit, ha néha néha írok magyaros vagy más nemzeti étel recepteket.
Személy szerint nekem a kenyér az egyik legfontosabb táplálék az életemben. Ha van kenyér meg leves, akkor én elégedett vagyok. Persze egy kis nutellás palacsinta nem rontja el a kedvemet.

Ebben az bejegyzésben a legáltalánosabb tésztából készített, tetszőleges péktermékhez való tésztát és a sütési módszert szeretném veled megismertetni. Legalábbis azt, ahogy én szoktam készíteni. Egy kedves középiskolai villanyszerelő tanáromtól tanultam a következő bölcsességet: az egyszerű dolgok azért vannak, hogy legyen mit bonyolítani. Ez tökéletesen igaz a kenyértésztákra is. Most átadom neked azt a receptet, amely minden péktermék kiindulási pontja lehet, és amihez a későbbiek során mindig tudsz majd viszonyítani. 

A hozzávalók:

0,7 kg teljes kiőrlésű búzaliszt

0,3 kg (BL-55-ös) fehérliszt

40 gramm élesztő

70 gramm olaj (0,8 dl)

1 és fél enyhén púpos evőkanál só

1 és fél enyhén púpos evőkanál cukor

530 gramm meleg víz

A szakácskönyvek szinte kivétel nélkül azt írják, hogy langyos tejben kis cukorral fel kell futtatni az élesztőt. Ha tökéletes kenyeret szeretnél, akkor mindenképpen válaszd a nagy pékek útját. Én azonban máshogy szoktam ezt elvégezni. Mivel sokszor nincs tejem, időm pedig még kevesebb, ezért nemes egyszerűséggel mindent összeöntök egy 5-6 literes edénybe, vagy közvetlenül belemérek mindent a tésztagyúró gép üstjébe, és begyúrom a tésztát. Géppel 3 perc, kézzel 6-8 perc a gyúrás ideje. 

Konyharuhával letakarva meleg helyen 40 percig pihentetem a tésztát.

Miután szépen megkelt – másfélszeresére, vagy akár kétszeresére is feldagadt – jöhet a formázás. Először is átgyúrom még egyszer alaposan a tésztát. Ha pontosan 1000 grammos kenyeret szeretnénk, akkor 1100 gramm tésztát kell kimérni hozzá. Ha 500 grammosat, akkor 560 grammot. Kiolajozott püspökkenyér-formába teszem őket. Visszarakom a meleg kelesztő helyre.

A zsömle vagy a kifli mérete tetszőleges lehet, de kiindulásképpen ezekkel kapcsolatban is adok tippeket. Ha zsömlét szeretnél készíteni, akkor szakíts 100 grammos tésztadarabokat, és formázd ki őket kerek zsömleformákká. Tedd őket liszttel meghintett tepsire. Ha a kiflit választod, akkor szakíts 400 grammos darabokat a tésztából. Nyújtsd ki őket kb. 25 cm átmérőjű körökké. Oszd négy egyenlő részre a kört (felezd meg, majd még egyszer felezd meg). Így minden körből négy egyforma, háromszöghöz hasonló alakzatot kaptál. Elvileg minden darab súlya 100 gramm körül mozog. Fordítsd magad felé a háromszög-tésztád csúcsát – ami a kör belsejében volt –, majd egy sodrófával enyhén nyújtsd ki. Fentről lefelé – magad felé – kezd el feltekerni. Ha végigértél, hajlítsd meg, hogy kifli formájú legyen, és helyezd liszttel meghintett tepsire.  A többit is formázd meg ezzel a módszerrel. Vagy másikkal, ahogy tetszik.

Miután elkészültek a formák, ismét le kell takarni őket konyharuhával, és másodszor is meg kell őket keleszteni meleg helyen. Attól függően, hogy mennyire meleg a kelesztő hely, ez az idő lehet 20 és 40 perc között bármennyi.

Ha újra megkeltek, akkor előmelegített, 190 °C-os sütőbe kell őket rakni (de konyharuha nélkül).

Ha egy kilogrammos kenyeret sütsz, akkor 45 percig kell sütni. Félúton meg lehet fordítani, amennyiben nem légkeveréses sütőt használsz. Ne felejtsd el beállítani a csipogódat 23 percre. Csak a biztonság kedvéért. Újabb 23 perc elteltével kiveheted a kenyeret a sütőből.

A félkilós kenyeret 35 percig kell sütni, de a módszer ugyanez. A csipogó 18 percre van beállítva.

A kiflik és a zsömlék sütési ideje 20 perc. Félúton fordíts.

Minden kelt tészta titka a kelesztésben rejlik. Ha megadod a számára az előírt kelési időt, akkor szép péksüteményeid lesznek.

Bármilyen pékterméket készítek, mindig le szoktam spriccelni vízzel egy egyszerű virágpermetezővel, közvetlenül azután, hogy kivettem őket a sütőből. Miért? Mert nagyon szeretem, ahogy a víz hirtelen forró gőzzé alakul, a 190 °C-os péktermék hatására. Mellesleg a kenyér héját is puhává teszi. Ha te inkább ropogósan kedveled a kenyérhéjat, akkor ne spricceld le. 

Sziva csatni - Aloo bookhara chutney

A recept a Hare Krisna Vegetáriánus szakácskönyv című zseniális szakácskönyvből származik, amit Krisna-völgy első főpujárija – főpapja, pontosabban papnője – írt.

Akik szeretik a csatnikat, illetve kedvelik a csípős, pikáns ételeket, azoknak ez az étel igazi kuriózum lesz. Ezt a csatnit először Yamuna Devi Dasi készítette - Srila Prabhupada tanítványa - Srimati Radharani megjelenési napján, 1967-ben. És mivel a színe a ragyogó rubinra emlékeztet, ezért a bhakták - Krisna-hívők - rögtön elnevezték „Radha Red” csatninak.

Hozzávalók: 

-        -   2 evőkanál vaj, vagy inkább ghi, de lehet olaj is

-        -   1 kávéskanál őrölt koriander

-        -   1/8 kávéskanál őrölt kardamon

-        -   1,5 evőkanál kókuszreszelék

-        -   700 gr szilva

-        -   250 ml cukor

-        -   ½ csipetnyi kámfor

-        -   ½ tk csilipor

Előkészítjük a szilvát. Megmossuk, kimagozzuk és nyolc felé vágjuk.

Felteszünk a tűzre egy nagyobb edényt, ehhez a mennyiséghez egy 3-4 literes edény a leg célszerűbb. Nem csak azért, hogy kényelmesen beleférjen a szilva, hanem azért is, mert főzés közben folyamatosan bugyog a csatni, ami egy kisebb edényből talán kifröccsenhet. A forrásban lévő csatni nagyon forró, és a cukros szilva pedig nehezen jön le a gáztűzhelyről, ha kifröcsög, és ráég. Amúgy is ki fog valamennyi fröcsögni, mert ez egy ilyen étel. :-)

Amint látod, nálunk is kifröcsögött. Aggodalomra semmi ok, erre találták fel a szivacskendőt.

Szóval, most, hogy már fent van az edény a tűzön, tegyél bele 2 ek olajat, vagy vajat. Fel kell forrósítani, és sorban bele kell rakni a következő 3 hozzávalót, vagyis a koriandert, a kardamont és a kókuszreszeléket, 10-10 másodperces eltéréssel.  Utána mehet bele a szilva. Ekkor tesszük bele a porcsilit is. Felforraljuk az egészet, és kisebb lángra vesszük a tüzet. (már ha tűzzel főzünk, és nem elektromossággal :-D ) Közben meg-megkavarva, hogy ellenőrizzük az edény alját, nem égett-e még le. Ha leégett, ne aggódj, én már rengetegszer égettem le. Át kell önteni egy másik edénybe, sűrűbben kell kevergetni. A leégett edényt pedig be kell áztatni. Kb 15 perc múlva – miután beáztattad a leégett edényt, és kidühöngted magad – és kellően szétfőtt a szilva, beleteheted a cukrot. Gondolatban próbálj meg elvonatkoztatni az anyagi károkról. További 40-45 percig kell főzni a  csatnit, de most már kicsit tényleg sűrűbben kavargasd, hogy ne legyen semmi gubanc. Ha a csatni színe szép és fényes, az állagát pedig kellően sűrűbbnek érzed, mint mikor elkezdted, akkor leveheted a tűzről. Keverd bele a kámfort. 

Szuper! Gyakorlatilag kész lettél. Persze még a neheze hátra van. Mindent el kell mosogatni, és a tűzhelyet is le kell tisztítani. De ez már egy másik történet…

Jó étvágyat hozzá! Megéri a fáradságot, hidd el.